Nos hát hol is kezdjem.... A legelején... 1990. április 23-án láttam meg a napvilágot Budapesten. Azóta is Hatvanban lakom 1 csendes kis helyen a város közepén. Egész türhetö, de néha elég unalmas. '97-töl 2003-ig a Baross Gábor Ált. Suliba jártam ( régebben II.-es számú iskola ), aztán ebben az évben jelentkeztem a Bajza József Gimnáziumba hatosztályos szakra, ahova sikeresen bekerültem. Azóta is ott koptatom a padot.. Végülis..egész türhetö.. Bár ha nem ilyen barátaim lennének ott, akkor már tuti átiratkoztam volna másik suliba. Eléggé megszerettem itt a barátaimat, akik elég sokat jelentenek nekem.

Hmmm... Leakadtam.. Így este fél 11-kor nem tud már mit írni az ember, föleg, ha önmagáról van szó... Hát végülis szabadidömben (már amennyi van az utóbbi idöben), rajzolok és fotózok. Föleg fotózok. Ez lett az életem. No és a nyelvtanulásról se feledkezzünk meg. Azt is nagyon szeretem. Angolból már a középfokú C megvan és szeretnék belöle felsöfokút is csinálni. Franciából éppen most készülök elörehozott érettségit csinálni, de abból is szeretnék nyelvvizsgázni. Ahogy 1-2 barátom szokta mondani, nyelvb*zi vagyok.

Ja és persze ne feledkezzünk meg a kedvencekröl.. Nagyra becsülöm nagyon a következö fotósokat: Anne Geddes, Angelique Brunas, Nina Larsen és még folytathatnám a sort. Nagyon szépen dolgoznak ez tény. Irigylem öket, én is szeretnék ilyen szépen dolgozni, bánni a képekkel, mint ök. De talán, majd egyszer.

No de térjünk vissza a fotózásra. Valahogy ez onnan indult el, hogy néha megragad bennem egy-két kép, amihez érzelmeket, emlékeket tudok kötni. Hiányzott, hogy nem cipelhettem magammal haza ezeket a képeket, aztán jött az ötlet pár emberkétöl, hogy mi lenne ha fényképezném a dolgokat. Eleinte kiröhögtem öket, de aztán elgondolkoztam rajta és rájöttem, hogy nem is rossz ötlet. Azóta járkálok szinte mindenhova fényképezögéppel. Ekkor legalább megnyugszom, kikapcsol az agyam, beindul a fantázia... Aztán katt és kész a kép. Persze elöször nem ilyen simán mentek a dolgok, volt úgy, hogy órákat szenvedtem, mire sikerült 1 olyan képet csinálnom, ami tényleg tetszett, és olyan, amilyet elképzeltem. De gyakorlat teszi a mestert. :)